| A PSZICHIÁTRIAI
GONDOLAT AZ ÓKOR ELŐTTI IDŐSZAKBAN ÉS AZ ÓKORBAN
Az ókori görög és római filozófusok,
tudósok és orvosok megjelenése előtt az a fölfogás uralkodott,
hogy az anyagi világot szellemi erők irányítják. Egyben,
ők voltak egyes emberek elmezavarának a fő felelősei.
A vallási elvek és az adott társadalmi berendezés, mindig
is különös hatást gyakoroltak tagjaik, polgáraik magaviseletének
értékelésére. Erre az állitásra különböző kultúrákban
és népeknél találunk példát. Az ókori egyiptomiak, zsidók
és kinaiak ugyanis, a furcsa viselkedésű embereket úgy
kezelték, mint akikben szellemek lakoznak.
az ókori Görögország emlékei
Ha az ilyen ember viselkedésének
misztikus hangzása volt, és e mellett beillett a néprajz
és vallás érvényes kereteibe, tiszteletben részesült
az a magyarázat miatt, hogy jó szellem szállt belé.
Amennyiben viszont az egyén magaviseletével eltért az
érvényben levő vallási és társadalmi elvektől, úgy bántak
vele, mint akibe ördög bújt. Ezeket az embereket az
egzorcizmusnak, „ördögűzési” rítusznak vetették alá,
amely az ártatlan imáktól, az éheztetésen, ostorozáson,
hosszú véreresztésen, ütlegelésen, megbélyegzésen keresztül
a koponya fúrásig terjedt, hogy a „rossz szellem” eltudja
hagyni!
Az ókor gondolatának négyszáz éves fejlődése alatt letűnnek
azok a mágikus, demonológiai elvek, amelyek szerint
ezeket a betegségeket tolmácsolták.
egyiptomi tájkép
Az ókori görög tudósok bukkanak
elsőként jelentős ismeretekre ezen a téren. Másrészt,
megalapozódik az ilyen személyekkel való emberi bánásmód.
Az első összefüggésekel az elmi zavarok és az orvostudomány
között, illetve az „abnormális” egyének betegként való
kezelésével Hippokrátésznál (460-377 i.e.), a modern
orvostudomány attyánál találkozun. Ő látta be elsőként,
hogy az emberi elme központja az agyban van.
|
