„Semmi sem csodálatosabb az életnél” jegyzi a nagy Dosztojevskij, a mindennapi emberek egyéni sorsát és életrajzát tanulmányozva, amelyek egy indulópontként szolgáltak a sok közül jövendőbeli műveihez. És valóban, minden emberi életrajz mindig is egy ember egyedi, időbeli története volt. Ez az, ami azt egyedinek és megismételhetetlennek teszi, az az a tulajdonság, amely mindegyiküknek időnkivüli nagyságot és fölbecsülhetetlen jellemet ad.

a nappali pihenő ideje alatt

kiállítás

Az ember életét lehetetlen elmesélni, bármeddig is tartson az, és bármilyen nagyok is legyen egyesek törekvései, hogy ezt a történetet mégis bevégezze. Ha az egy gubanc nélküli gombolyag lenne, amely zavartalanul oldalt, magától gombolyodik le, ha egy mellékfolyó- és folyóágnélküli folyó lenne, amelynek csak forrása és csendes, egyhangú folyása van a torkolata felé, talán akkor könnyebb lenne megkísérelni elmesélni azt. Az emberi akarat és türelem eléggé nagyok lehetnek ahhoz, hogy magukra vegyenek egy ilyen vállalkozást.
De az élet nem az; mi több, még közelről sem hasonló egy ilyen idillikus metaforához!
A kölcsönös hatások ember és ember, társadalom és ember, egyén és a társadalom között, valamint fordítva, különbözőek, állandóak, gyakran pedig nehezen fölfoghatók és beláthatatlanok is. Az élet különböző terein történő félreértések és eltérések sötét árnyékként követik az embert, amióta létezik e földön. Ilyen eltérések és félreértések „áldozatai” találhatók itt is, a törökbecsei otthon pszichiátriai osztályán. Történetük talán leírható a tények, statisztikai adatok nyelvével, vagy választékos szavakkal, de, mint már említettük, lehetetlen őket teljes egészükben átvinni, a közülük mindegyikhez fűződő sok és egyedi részlet értelmében.

A részletekről beszélve viszont, végül talán mégis meg kell említeni ezt is: tavaly a törökbecsei otthonban, a kettes osztályon egy házasságkötés történt. A letörhetetlen életkedv és egy soha nem öregedő érzés ápolásának megható példája ez, egy érzelem, mely az öreget is végig fiatalnak teszi – a szeretet érzelme!

Az élet iránti szeretet azokban az években, amikor már ők magukban is a legtöbb ember számára jelentéktelenné válnak, a legkiadósabb források egyike, amelyről kedv és a jövőre vonatkozó remény meríthető.