A KORSZERű PSZICHIÁTRIA

A XIX. század eleje a pszichiátriához való modern orvosi hozzállás kezdetének a kora. Ebben az időszakban korszakalkotó felfedezésekre bukkantak, amelyek forradalmi vátozásokat hoztak a diagnosztikus-gyógkezelési eljárásba. Ez az előrehaladás a tudományban annak a fölfogásnak köszönhető, hogy az élet minden jelenségének gyökere a test fizikai és vegyi folyamataiban van. A pozitivista fölfogás jelében fejlődve kezdi a pszichiátria azt az alakot felölteni, amelyről ma is fölismerhető.

A XX. század a pszichiátria gyógykezelési terén történő nagy változások kora: pszicoterápiás, organoterápiás és szocioterápiás forradalmak. Ebben az időszakban jelentős mértékben csökken a morális terápia hatása az orvostudományok gyors fejlődése miatt. Ezt a korszakot a különböző hozzáállások, koncepciós irányzatok és iskolák tarkasága jellemzi.

Az elmebetegekhez való minél megfelelőbb hozzáállás és a diagnosztikai-gyógykezelési eljárás fejlesztésének szüksége állandó jellegű. Azokon a személyeken, akiknek ilyen segítségre van szükségük, ma először az általános kórház neuropszichiátriai osztályán végeznek elsődleges vizsgálatokat. Amennyibben ebben az időszakban szükség mutatkozik a gyógykezelés folytatására, az illetőt megfelelő intézetbe irányítják.

Az öregség tolmácsolása