|
Nehéz megmondani, hogy az ember életében
történő két átmeneti időszak közül melyik az érzékenyebb:
a kamaszkor, vagy a harmadik életkor – az öregség.
Azok az érzelmek, amelyek ezekben az életkorokban
ébrednek, minden embernél egyformák és közösek.
A zavartság, félelem, belső túlérzékenység csak
néhányak a sok közül. Másrészt, az egyén félreértései
a kommuikációban és a mindennapi helyzetekben,
mindenekelőtt a hozzátartozóival, azután a szélesebb
körű környezetével, idővel mind gyakrabb kisérőivé
válnak.
Egy mondás szerint, az embernek saját elpusztításához
éppen annyi energiára van szüksége mint a megmentéséhez.
Ebből a szemszögből nézve, az ember higgadtsága,
határozottsága a problémákkal való szembesülésben,
az életkedv és energia állandó jelenléte, pozitív
hatással lehetnek a válság perceiben, még a természetes
átalakulás érzékeny pillanataiban is, mert az
a lélek, amely nem csügged, elér mindent, amit
csak akar!
|
